Napkollektoros rendszerek gazdaságossága
Napkollektor
Mennyi idő alatt térül meg egy napkollektoros rendszerre fordított beruházás?
Tapasztalatunk szerint ez az egyik leggyakoribb és egyben legvitatottabb kérdés, amit fel szoktak tenni a napkollektoros rendszerek megvalósítása iránt érdeklődik.
A különböző napkollektoros vállalkozások erre a kérdésre igen eltérő, széles skálán mozgó választ szoktak adni. A leggyakoribb válasz szerint a megtérülési idő valahol 3 és 6 év között van. Véleményünk szerint a megtérülés ennél általában hosszabb. Az alábbiakban megpróbáljuk objektíven bemutatni a megtérülés számítását.
Hangsúlyozzuk azonban, hogy az alábbi számítás csak a pénzügyi szempontokat veszi figyelembe. Véleményünk szerint viszont egy napkollektoros rendszer megvalósítását nem lehet kizárólag rövid távú pénzügyi szempontok alapján eldönteni. A napkollektoros rendszer legfontosabb haszna az, hogy segítségével kevesebb hagyományos energiahordozót kell elhasználni. Ez pedig kevesebb káros anyag kibocsátást eredményez. A tisztább, egészségesebb környezet, tágabb értelemben pedig az üvegházhatás megelőzése, a Föld jövőjének megóvása nehezen számszerűsíthető.
A pénzügyi megtérülés számításához szükséges adatok.
Ahhoz, hogy egy napkollektoros rendszer pénzügyi megtérülését ki lehessen számolni, az alábbi adatok ismerete szükséges:
- Mennyi a napkollektoros rendszer beruházási költsége?
- Mennyi hagyományos energia takarítható meg a napkollektoros rendszer segítségével?
- Milyen energiahordozót váltanak ki a napkollektoros rendszerek?
- Mennyi a napkollektorokkal kiváltott hagyományos energiahordozó egységára?
A napkollektoros rendszer beruházási költsége.
Az általunk javasolt napkollektoros rendszerek beruházási költsége honlapunkon a: Napkollektor menüpontban megtalálható. A konkrét ár természetesen függ a rendszer céljától, nagyságától, a helyszín adottságaitól…
A megtérülés számításához a napkollektoros rendszer árát célszerű fajlagosan, egy négyzetméter napkollektor felületre vonatkoztatva megadni. Természetesen az árat kivitelezéssel együtt kell megadni. Magánszemélyeknél az ÁFÁ-t is számolni kell, hiszen a bruttó árat kell kifizetni.
Új ház esetén viszont a napkollektoros rendszer ára tartalmazza a kazánnal, vagy elektromos fűtő patronnal fűthető tároló árát is. Ezért a napkollektoros rendszer árából le lehet vonni annak a hagyományos fűtésű készüléknek az árát, amit akkor kellene beépíteni, ha a napkollektoros rendszer nem készülne el. Ez lehet pl. indirekt fűtésű tároló, gázbojler, villanybojler, vagy ún. kombikazán az egyszerűbb, csak fűtő kazán helyett.
Egy jellemző példa:
Családi ház, használati-meleg víz készítő rendszer Napkollektor felület 6 négyzetméter, két hőcserélős, 300 literes melegvíz-tároló, minden egyéb szükséges kollektor köri tartozék, csővezeték rendszer, kivitelezés munkadíja: | ||
Teljes napkollektoros rendszer bruttó ára: | ~1.028.000.-Ft | |
Egyébként szükséges tároló ára: | ~150.000.-Ft | |
Kollektoros rendszer többletköltsége: | ~878.000.-Ft | |
Fajlagos bruttó rendszerár kivitelezéssel: | ~146.000.-Ft/m2 |
A napkollektoros rendszerrel megtakarítható hagyományos energia mennyisége.
Magyarország területén egy négyzetméter, a napenergia-hasznosítás szempontjából optimális elhelyezésű felületre egy évben megközelítőleg 1350 kWh energia érkezik a Napból. Ebből napkollektoros rendszer megközelítőleg 500-600 kWh hasznosítható. A pontos hasznosítható napenergia mennyisége elsősorban a napkollektoros rendszer kihasználtságától függ. Ha a napkollektoros rendszer nincs túlméretezve, akkor használati-meleg víz készítés esetén reálisan el lehet érni a 600 kWh/év értéket.
(A hasznosítható napenergia mennyiségét kiszámíthatja a Naplopó méretezési programmal)
A hagyományos energiahordozók ára.
Magyarországon a meleg víz készítésre és épület fűtésre a leggyakrabban alkalmazott energiahordozó a vezetékes földgáz. Ezért a napkollektorok a legtöbb esetben ezt váltják ki kisebb-nagyobb részarányban.
A vezetékes földgáz ára 2013. őszén: kb 120-130 Ft / m3
(20m3/h-nál kisebb mérőórával rendelkező háztartási fogyasztók részére)
(A földgáz fűtő értéke megközelítőleg 32-36 MJ/m3)
A gáz ára azonban csak azt mutatja meg, hogy 1 m3 gáz mennyibe kerül. A megtérülés számításához azonban azt kell tudnunk, hogy 1 kWh hőmennyiség előállítása mennyibe kerül gázzal. A gázból előállítható hőmennyiséget a gáz fűtő értéke és a gázkészülék, illetve a teljes hőtermelő rendszer hatásfoka határozza meg.
Egy köbméter gáz értékeske 34 MJ/m3, ami megközelítőleg 9,44 kWh/m3. Ez azt jelenti, hogy 1 köbméter gázból 9,44 kWh hőenergiát tudnánk előállítani, ha 100%-os hatásfokkal működő hőtermelő rendszerünk lenne.
A valóságban azonban a hatásfok természetesen alacsonyabb mint 100%. A konkrét hatásfok természetesen függ a gázkészülék típusától, műszaki állapotától, a meleg víz készítés módjától (átfolyós vízmelegítő, kombi gázkazán, gázbojler, indirekt tároló és gázkazán…stb), és a teljes rendszer kialakításától (pl. tárolók és a csővezeték hőszigetelése, a szabályozás módja…stb). Meleg víz készítés esetén a hatásfok jellemzően 60-70% körüli érték. Figyelem! Itt az átlagos, éves hatásfokot kell figyelembe venni, és nem a gázkészülék névleges hatásfokát. A továbbiakban a hatásfok értékét 70%-nak vesszük fel.
Fenti adatokkal a vezetékes földgázból előállított hőenergia ára:
A gáz bruttó ára: | 119,22 Ft/m3 |
A gáz névleges fűtőértéke: | 34 MJ/m3 = 9,44 kWh/m3 |
A hőtermelő rendszer hatásfoka: | 70% |
1m3 gázból 70%-os hatásfokkal előállítható hőenergia: | 9,44 x 0,7 = 6,61 kWh |
A gázból előállított hőenergia ára: | |
A gázból előállított hőenergia ára kerekítve: | 18 Ft/kWh |
A villamos energia ára 2013 végén, nagyságrendileg:
Díjszabás fajtája | Ft/kWh | |
Nettó | Bruttó | |
“A” lakossági általános (ún. nappali áram) | ||
– évi 1320 kWh fogyasztásig: | 34,70 | 41,64 |
– évi 1320 kWh fogyasztás felett: | 36,01 | 43,21 |
“B” lakossági vezérelt (ún. éjszakai áram) | 20,97 | 25,16 |
(Villamos energia felhasználása esetén megközelítőleg 100% hatásfokkal lehet számolni.)
A megtérülési idő számítása
Az egyszerűsített megtérülés időt úgy lehet meghatározni, ha a napkollektoros rendszer beruházási költségét elosztjuk a napkollektoros rendszer segítségével elért éves megtakarítással.
Energiahordozó fajtája | Villamos áram | Gáz | |
“A” (nappali) | “B” (éjszakai) | ||
Napkollektoros rendszer fajl. beruházási költsége (K): | 146.000.-Ft/m2 | ||
Éves energia-megtakarítás a napkollektorokkal (Qk): | 600 kWh/m2 | ||
Energia bruttó egységára (Pe): | 43,21 Ft/kWh | 25,16 Ft/kWh | 18,00 Ft/kWh |
Éves megtakarítás egy négyzetméter napkollektorral (Mév = Qk x Pe): | 25.926.-Ft/év | 15.096.-Ft/év | 10.800.-Ft/év |
Egyszerűsített megtérülés idő (K / Mév): | 5,63 év | 9,67 év | 13,51 év |
Az egyszerűsített megtérülési idő tehát energiahordozótól függően megközelítőleg 5-14 év között mozog.
Hangsúlyozzuk azonban, hogy a fenti megtérülés számítás a jelenlegi energiahordozó árakat veszi figyelembe. A magyarországi árak (elsősorban a gáz ára) azonban még mindig alacsonyabbak az EU tagországok árainál. Ezért a közeljövőben további, az infláció értékét meghaladó mértékű energiaár-emelés várható. De nem csak a relatív alacsony árak miatt várható további áremelés, hanem azért is, mert a hagyományos, fosszilis energiahordozók kimerülőfélben vannak, a kitermelés, tárolás, szállítás, elosztás egyre költségesebb, egyre több nemzetközi probléma vetődik fel, ezért a biztonságos energiaellátás minden bizonnyal egyre drágább lesz. A hagyományos energiahordozók árának emelkedése pedig értelemszerűen a napkollektoros rendszerek megtérülési idejének rövidülését eredményezi.
Napkollektoros rendszerek – speciális szempontok, gyakori hibák
Ahhoz, hogy a Nap energiáját a lehető legjobban hasznosító, üzembiztos és hosszú élettartamú rendszer valósuljon meg, gondos tervezés és kivitelezés szükséges. Az alábbiakban a napkollektoros és a hagyományos rendszerek közötti legfontosabb különbségek, valamint a napkollektoros rendszerek tervezése és kivitelezése során leggyakrabban elkövetett hibák kerülnek – a teljesség igénye nélkül – ismertetésre.
Magas hőmérséklet
Talán a legfontosabb, amire egy napkollektoros rendszer megvalósítása során ügyelni kell, az a kollektor körben előforduló igen magas hőmérséklet. A mai korszerű napkollektorok maximális belső, üresjárati hőmérséklete elérheti a 180-200°C-ot is. Ha ilyen üresjárat után elindul a kollektor köri keringtetés, akkor rövid ideig ez a magas, 100°C feletti hőmérséklet jelenik meg a teljes rendszerben. Minden beépített elemnek olyannak kell tehát lennie, hogy ezt károsodás nélkül elviselje. A legfontosabbak, amire oda kell figyelni:
- Kollektor köri csővezetéknek nem szabad műanyag, vagy ún. többrétegű csöveket alkalmazni. Erre a célra a legjobb megoldás a vörösréz anyagú csővezeték.
- Csőrögzítésnek nem szabad műanyag, pattintós csőbilincset használni, mert ez megolvad, és nem tartja megfelelően a csövet.
- A csővezeték rendszert természetesen teljes terjedelemben hőszigetelni kell, de erre a célra a hagyományos habosított hőszigetelt csőhéjak nem alkalmasak. Ezek a kollektor köri csővezetéken idővel a magas hőmérséklet hatására összezsugorodnak és leolvadnak. Magyarországon is beszerezhetők már olyan szintetikus gumi anyagú csőhéjak, melyek rövid ideig akár 175°C-nak is ellenállnak, vagy alkalmazhatók kőzet-, vagy üveggyapot anyagú szigetelések.
- A magas hőmérséklet egyben nagy hőtágulást is jelent. Erre fokozottan oda kell figyelni a csővezeték nyomvonalának és rögzítésének kialakításánál.
- A napkollektoros rendszert úgy kell kiépíteni, hogy lehetőleg minden hőmérsékletre érzékeny szerelvény (szivattyú, tágulási tartály, visszacsapó szelep, biztonsági szelep… stb.) a hőcserélő utáni, hideg ágba kerüljön.
Magas üzemi nyomás
Mivel a napkollektorokban nagyon magas hőmérséklet állhat elõ, ezért a hőhordozó közeg forrását csak úgy lehet elkerülni, ha a rendszert viszonylag magas, 4-5 bar üzemi nyomásra töltik fel. A nyomás emelésével ugyanis a forráspont is növekszik. Ezért nem a fűtési rendszerekre jellemző 2,5 bar, hanem 6 bar nyitónyomású biztonsági szelepet kell beépíteni. Ez viszont természetesen azt is jelenti, hogy valamennyi rendszerelemnek bírnia kell a 6 bar nyomást. Elsősorban a tágulási tartály kiválasztására kell ügyelni, hiszen az általánosan alkalmazott fűtési tágulási tartályok többsége csak ennél alacsonyabb nyomással terhelhető.
Tágulási tartály méretének megválasztása
A hagyományos fűtési rendszerekben a hőhordozó közeg általában víz, a maximális hőmérséklet pedig nem magasabb 90°C-nál, ezért a zárt tágulási tartály méretének megállapítása viszonylag egyszerű. A kollektoros rendszerek azonban ehhez képest halmozottan hátrányos helyzetben vannak.
- a hőhordozó közeg fagyálló folyadék, melynek a hőtágulási együtthatója magasabb a víznél,
- a hőmérséklet maximális értéke magasabb, a kollektorokban elérheti a 180-200°C-ot is, de rövid idõre akár a hideg ágban is meghaladhatja a 120-140°C-ot.
- a magas kollektor hőmérséklet miatt nem zárható ki az, hogy a hőhordozó közeg a kollektorokban felforr, és így gőz keletkezik. A gőz ekkor kinyomja a kollektorokból a folyadékot, ezért a tágulási térfogat kiszámításakor a folyadék hőtágulásához a kollektorok térfogatát is hozzá kell adni.
Nem csak a kollektoros rendszerekre vonatkozó speciális probléma, de fel kell hívni a figyelmet a tágulási tartály levegő oldali elnyomásának helyes beállítására is. Sokszor tapasztalható, hogy a rendszert a tágulási tartály elnyomásának ellenőrzése és beállítása nélkül töltik fel. Márpedig a tartály csak akkor tudja ellátni a feladatát, ha ezt megtették. A helyes levegő oldali előnyomás a rendszer hideg állapotban tervezett üzemi nyomásának kb. 90%-a. Ha például a hideg rendszernyomás 4 bar, akkor a tágulási tartályt feltöltés előtt 3,6 bar nyomásra kell beállítani.
Fagyálló folyadék
A napkollektoros rendszereket az egész éves használat miatt fagyálló hőátadó folyadékkal kell feltölteni. Fontos, hogy erre a célra csak nem mérgező fagyálló alkalmazható. Erre egészségvédelmi szempontból van szükség, hiszen, ha egy használati-meleg víz készítő rendszerben kilukad a hőcserélő, akkor a fagyálló az ivóvíz hálózatba kerülhet. A kollektoros rendszerekben általában propilénglikol-víz keveréket alkalmaznak, amely amellett hogy nem mérgező, biológiailag teljes mértékben lebomlik, ezért nem terheli a környezetet sem.
Régen gyakori volt a napkollektoros rendszerek vízzel feltöltése, és téli üzemen kívül helyezése, leürítése. Ez azonban ma már semmiképpen sem követendő megoldás. Egyrészt a korszerű kollektorok a téli félévben is jelentős mennyiségű napenergiát tudnak hasznosítani, másrészt a fagymentesítést a leürítésre bízni meglehetősen kockázatos dolog. Egy korai, vagy éppen késői fagy, esetleg a tökéletlen leürítés miatt bennmaradt víz végzetes tönkremenetelt okozhat. A ciklikusan leürített és feltöltött állapot kedvez a korróziónak és a vízkövesedésnek is.
Csővezeték mérete
Napkollektoros rendszerek csővezetékét ugyanúgy kell méretezni, mint a hagyományos rendszerekét. Nem szabad azonban elfeledkezni arról, hogy a szállított közeg nem víz, hanem fagyálló folyadék, aminek a viszkozitása – különösen alacsony hőmérsékleten – lényegesen magasabb mint a víznek. A kézikönyvekben megadott csővezeték nyomásveszteség diagramok, valamint a szivattyú jelleggörbék is víz közegre vannak megadva, ezek tehát korrekció nélkül nem alkalmazhatók. A magasabb viszkozitás miatt a fagyállóval töltött rendszerek nyomásvesztesége akár 30-40%-al is több lehet. Ennek ellenére inkább tapasztalható az, hogy a kisebb napkollektoros rendszerek csővezetékeit – talán a túlzott óvatosság miatt – erősen túlméretezik. Pedig a fölöslegesen nagy csőméret csak drágábbá teszi a rendszert, a átmérőjűvel általában nem növekvő szigetelés falvastagság miatt megnő a hőveszteség, nagyobb rendszertérfogat miatt több fagyállóra lesz szükség, valamint nagyobb lesz a rendszer tehetetlensége is.
Hőcserélő méretezése
Mivel a kollektorokban fagyálló folyadék kering, a fűteni kívánt közeg pedig általában víz, ezért szükség van hőcserélő alkalmazására. Ez kisebb rendszereknél általában belső, tartályba beépített hőcserélő. Fontos azonban, hogy a hőcserélő felülete megfelelően nagy legyen. Ha kicsi a hőcserélő, akkor a kollektorok csak magasabb hőmérséklet-különbség mellett tudják átadni teljesítményüket a fűtött tároló vizének. A magasabb kollektor hőmérséklet pedig rosszabb kollektor hatásfokot, így kevesebb hasznosított napenergiát eredményez. A rosszul megválasztott hőcserélő akár 30-40% -ban is csökkentheti a kollektoros rendszer teljesítményét. Ennek elkerülése érdekében olyan hőcserélőt kell választani, hogy a belső hőcserélő/napkollektor felület viszonya legalább 0,2 legyen sima csöves hőcserélőnél és 0,3-0,4 legyen ún. bordás csöves hőcserélőnél.
Nagyobb kollektor felület esetén ez a viszonyszám már belső hőcserélővel nem teljesíthető, ezért ilyenkor külső, általában lemezes hőcserélőt kell alkalmazni. Ezt azonban szintén gondosan, számítógépes méretezés alapján kell kiválasztani. Soha nem szabad csak a hőcserélőre megadott névleges teljesítmény alapján dönteni, ezt ugyanis nem a napkollektoros rendszerekre érvényes hőmérsékletek és térfogatáramok figyelembevételével adják meg. A hagyományos fűtéstechnikában a primer és a szekunder közeg közötti 50-60°C körüli hőmérséklet-különbség normálisnak számít, kollektoros rendszerekben azonban az 5°C körüli érték a kívánatos.
Különösen igazak fentebb elmondottak a medencék fűtésére alkalmazott csőköteges hőcserélőkre. Ezeknek a hőcserélőknek egy előnyük van: kicsi a köpenytér köri ellenállásuk, ezért a viszonylag nagy térfogatáramú vízforgató körbe is közvetlenül beépítget. Hőtechnikai tulajdonságaik viszont katasztrofálisan rosszak. Főleg a rövid, tömzsi kialakítású hőcserélők csak nagyon magas hőmérséklet-különbség mellett képesek a névleges teljesítményük átadására. Ilyen hőcserélő alkalmazásakor – még a viszonylag hideg medence fűtésekor is – a kollektorok hőmérséklete eléri, vagy akár meg is haladja a 80-90°C-ot. Ez pedig csak a laikusok számára lehet kívánatos. Sajnos sokan gondolják úgy, hogy a kollektoros rendszer akkor működik jól, ha kollektorok hőmérséklete minél magasabb. Ez nem így van! A jól megvalósított rendszernél a kollektorok hőmérséklete csak 10-20°C-al lehet magasabb annak a közegnek a hőmérsékletnél amit fűtenek, és megfelelő napsütés esetén a kollektor hőmérséklet együtt emelkedik a felfűtött közeg hőmérsékletével.
A napkollektorok felszerelése
A napkollektorokat általában az épületek tetőfelületére szerelik fel. Természetesen fontos, hogy a felszerelés a tető beázásának veszélyeztetése nélkül történjen, az alkalmazott tartószerkezetek karbantartást, festést ne igényeljenek, élettartamuk legyen azonos, vagy hosszabb, mint a kollektorok élettartama. A helyszínen, acélból hegesztett, és úgy-ahogy lefestett tartószerkezet néhány év – a rozsdásodás megindulása – után nem válik a ház díszére.
Ügyelni kell az esztétikus és praktikus elhelyezésre is. A kollektoroknál a jó tájolás és dőlésszög fontos, de nem annyira, hogy e cél érdekében megérné a kollektorokat a tető síkjától jelentősen eltérő síkba kiemelő, robusztus és ronda tartószerkezetre felszerelni. Nem szerencsés az sem, ha több, eltérő tájolású kollektormezőt alakítanak ki. Az ilyen rendszer csak akkor működhet helyesen, ha az egyes mezőket hidraulikailag és szabályozás tekintetében is külön választják. Vagyis minden eltérő kollektormezőhöz külön szivattyút és előremenet csővezetéket, valamint külön kollektor érzékelőt kell beépíteni.
Gondosan kell eljárni a külső térben vezetett kollektor köri csővezetékek hőszigetelésénél is. A legjobb megoldás, ha minél kevesebb csövet vezetnek a szabadban. Ha ez mégis szükséges, akkor az alkalmazott hőszigetelésnek UV-állónak kell lennie. Ilyen pedig habosított szigetelőanyagban nincs, legfeljebb csak olyan, ami egy kicsivel később megy tönkre. Ezért az ilyen szigetelést le kell festeni speciális védőfestékkel, de még jobb, ha alumínium kéményhéjalást alkalmaznak. Ez utóbbi véd a madarak és a rágcsálók ellen is.
Feltöltés, légtelenítés
A napkollektoros rendszert a kiépítés után fagyálló folyadékkal kell feltölteni, mégpedig úgy, hogy utána többet ne kelljen újra utánatölteni. Ez azért fontos, mert a fagyálló folyadékkal való feltöltés külön töltőszivattyút, és szakértelmet is igényel. Ezt nem lehet rábízni a rendszer laikus tulajdonosára. Mindenképpen el kell kerülni azt is, hogy az esetleges nyomásesést a vízhálózatról való rendszeres feltöltéssel pótolják, mert ez a fagyálló folyadék ellenőrizhetetlen hígulását, végső soron a kollektorok szétfagyását okozhatja.
A stabil üzemi nyomás feltétele a tömör és megfelelően kilégtelenített rendszer. Tömítetlenség elsősorban az oldható kötéseknél, hollandis csatlakozások tömítéseinél szokott előfordulni. Kollektoros rendszerekben a magas hőmérséklet miatt csak megbízható, fémes, vagy hőálló gumi (viton) anyagú tömítéseket szabad alkalmazni, illetve törekedni kell arra, hogy a meghibásodási helyek száma minél kevesebb legyen.
Szintén nagyon fontos a feltöltés során a tökéletes légtelenítés. A kollektoros rendszerek legmagasabb pontja többnyire a kollektorok kilépő csonkja, ahová a magas hőmérséklet és az esetleges gázképződés miatt nem szabad automata légtelenítőt beépíteni. Ha mégis ezt teszik, akkor garantált, hogy ez rövid időn belül tönkremegy. A felső ponton tehát csak kézi légtelenítő alkalmazható. A feltöltés során a légtelenítést csak átöblítéssel lehet elvégezni, ennek pedig feltétele, hogy a csővezetékbe legyen beépítve egy elzáró szerelvénnyel elválasztott töltő- ürítőcsap kombináció. Átöblítéssel a levegő nagy része kiválasztható. A maradék kis mennyiségű levegő, illetve oxigén kiválasztására pedig célszerű beépíteni légtelenítő edényt, vagy abszorpciós légtelenítőt.
Napkollektoros rendszerek szabályozása
Magyarországon a megvalósult napkollektoros rendszerek döntő többsége szivattyús keringtetésű rendszer, melyben a kollektor köri szivattyú üzemét a napsütés függvényében kell irányítani. Erre a feladatra egy megfelelő szabályozót kell alkalmazni, mely lehetővé teszi a napsugárzás maximális hasznosítását.
A hagyományos épületgépészeti rendszerekben a szabályozás feladata általában az, hogy figyeli a hőigényt, és ennek függvényében vezérli a hőtermelő üzemét. Lényeges tulajdonság, hogy a hőtermelő bármikor bekapcsolható. A napkollektoros rendszerek energiaforrása viszont a Nap, amit sajnos nem lehet saját igényeink szerint ki-, vagy bekapcsolni. Ezért a szabályozás feladata ilyenkor az, hogy napsütés esetén elindítsa a rendszert, eltárolja a hasznosított napenergiát, majd hőigény esetén biztosítsa a tárolt napenergia felhasználását.
A legegyszerűbb napkollektoros rendszerben a kollektorok egy belső hőcserélős meleg víz tárolót fűtenek (1. ábra). A szabályozás feladata, hogy mérje a napkollektorok (TKO) és a tároló alsó részének (TBA) hőmérsékletét, és elindítsa a kollektor köri szivattyút (PS) akkor, ha a kollektorok hőmérséklete a szabályozón beállított értékkel magasabb a tároló hőmérsékleténél. A bekapcsolási hőmérséklet-különbség értéke általában 5-20°C. A másik szokásos funkció a vízkövesedés és a forrázás megakadályozása érdekében a tároló maximális hőmérsékletének határolása. Ha a tároló hőmérséklete eléri a beállított maximális értéket (általában 60-80°C) akkor a szabályozó kikapcsolja a kollektor köri szivattyút akkor is, ha a kollektorok hőmérséklete a szükséges értékkel magasabb a tároló hőmérsékleténél. Ilyen, viszonylag egyszerű feladatra analóg szabályozó is alkalmazható.
Az utóbbi időben azonban megfigyelhető, hogy az egyszerű, analóg szabályozókat kiszorítják a korszerű, mikroprocesszoros szabályozók. Ezek a fentebb említett dT és Tmax funkciókon kívül számos egyéb szolgáltatást is nyújtanak, melyek egyrészt magasabb hasznosítást eredményeznek, másrészt segítik a rendszer működésének nyomon követését. Ilyen, összetettebb szabályozásra látható példa a 2. ábrán.
2. ábra Napkollektoros rendszer szabályozása korszerű mikroprocesszoros szabályozóval
A mikroprocesszoros szabályozás például a következő előnyökkel rendelkezhet:
- A szabályozó a kollektor köri szivattyút nem csak ki-, vagy bekapcsolja, hanem a hőmérséklet-különbség függvényében változtatja is annak fordulatszámát. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy gyengébb napsütés esetén a szivattyú alacsonyabb, erősebb napsütés esetén pedig magasabb fordulatszámon üzemel. Ezzel egyrészt villamos energiát lehet megtakarítani, másrészt elérhető, hogy gyengébb napsütés esetén is előállítható legyen a kívánt hőmérséklet, de kevesebb mennyiségű meleg víz. Ennek elsősorban ún. “low flow” (alacsony térfogatáramú, 10-15 l/m2.h), és külső hőcserélős rendszereknél van jelentősége. Az ilyen szabályozó a kimeneti feszültség módosításával alkalmas normál, tehát nem elektronikus szivattyúk fordulatszámának szabályozására.
- Digitális kijelzõ. A szabályozó általában többsoros digitális kijelzővel rendelkezik, melyről leolvashatók a pillanatnyi működést jellemző értékek, a beállítási paraméterek és egyéb, a diagnosztikát segítő jellemzők.
- Hőmennyiségmérés. A mikroprocesszor lehetővé teszi a kollektorokkal hasznosított hőmennyiség mérését is. Erre általában több megoldás létezik. Legegyszerűbb esetben a szabályozó egy beállítható kollektor névleges teljesítmény érték, valamint a kollektor és a tároló közötti hőmérséklet-különbség és a szivattyú fordulatszáma alapján határozza meg a pillanatnyi teljesítményt. Ez a módszer tulajdonképpen becslésnek tekinthető, de helyes beállítás esetén jól megközelítheti a valós értéket. Pontosabb eredmény kapható, ha a kollektor köri vezetékbe egy előremenet (TKE) és egy visszatérő (TKV) érzékelőt helyeznek el. Ha ezen kívül térfogatáram mérő impulzusadót (VIG) is beépítenek, akkor egészen pontos mélységmérés valósítható meg a jól ismert Q=c.m.dT képlet alapján. Itt “c” a fajhő, melynek értéke a szabályozóban beállítható (az általában alkalmazott propilén glikol közeg fajhője a keverési arány függvényében eltér a víz fajhőjétől).
- Napsugárzás mérése. Sokszor napsugárzás érzékelő (TST) is csatlakoztatható a szabályozóhoz, ami pontosabb szabályozást, és a napsugárzás értékének mérését, regisztrálását is lehetővé teszi.
- Megkerülő, ún. bypass funkció. Ha a 2. ábra szerint a kollektor körbe beépítenek egy háromjáratú ún. bypass váltószelepet (UBY), ez feszültségmentes állapotban a B-AB ágon keresztül a tároló megkerülését teszi lehetővé. Ennek hosszú kollektor köri csővezeték esetén lehet jelentősége, amikor a keringtetés megindulása után a kollektorokból csak késve érkezik a tárolóba a felmelegedett közeg. A bypass szelep csak akkor nyit a tároló felé, ha az erre a célra beépített érzékelő (TBY) a tároló hőcserélője előtt érzékeli a megfelelő hőmérsékletet.
- Tároló fertőtlenít (legionella) funkció. A klasszikus, két hőcserélős melegburkolókban a víz rétegződik, és az alsó rész csak a napkollektorokkal fűthető fel. Ez tartósan gyenge napsütéses időszak esetén kedvezhet a baktériumok elszaporodásának. Ha a 2. ábra szerint beépítenek egy fertőtlenítő feladatot ellátó szivattyút (PLG), mely a tároló forró, felső részéből a vizet átkeringteti az alsó részbe, akkor a baktériumok elpusztíthatók. A szabályozó ezt a szivattyút akkor kapcsolja be, ha adott időszak alatt a tároló alsó részének a hőmérséklete nem emelkedett a megkívánt érték fölé.
- Kollektor túl-hőmérséklet elleni védelem. A korszerű szelektív napkollektorok üresjárati hőmérséklete elérheti a 180°C-os értéket is, ami a kollektorokban nem kívánt elgőzölgést eredményezhet. Ez általában elkerülhető, ha a szabályozó egy bizonyos kollektor hőmérséklet felett (pl. 110°C) lassú fordulatszámon elindítja a kollektor köri szivattyút, akkor is, ha a tárolót már nem kellene fűteni. Ez elegendő lehet ahhoz, hogy a kollektorokban a forrás ne induljon meg, ugyanakkor a tárolót sem fűtik a kollektorok egy a visszahűtés szempontjából beállított maximális érték fölé. A visszahűtő funkció általában egy maximális kollektor hőmérsékletig működik (pl. 130°C), ezen érték fölött a rendszer megóvása érdekében a kollektor köri szivattyú kikapcsol.
Fenti példákon kívül a mikroprocesszoros szabályozók gyártótól és típustól függően még számos egyéb funkcióval is rendelkezhetnek, melyeket egyszerű, egytárolós rendszerek esetében is célszerű kihasználni. A kollektorokat azonban egyre gyakrabban kombinált, többtárolós rendszerek fűtésére alkalmazzák. Például a kollektorok a melegvíz-tárolón kívül fűtési puffertárolót, vagy medencét is fűthetnek. Ilyenkor gondoskodni kell a tárolók fűtése közötti átkapcsolás lehetetlenség, és az optimális előnykapcsolási sorrend meghatározásáról. A tárolók fűtése közötti átkapcsolás két, egymással nagyjából egyenértékű módszer szerint történhet. Az egyik módszer a közös szivattyú és motoros váltószelep, a másik pedig körönként külön szivattyú és visszacsapószelep alkalmazása.
A korszerű napkollektoros szabályozók nem csak a tárolók fűtését szabályozzák, hanem általában különféle, a tárolókban megtermelt hőenergia hasznosítását szolgáló visszacsatolásokat is tudnak irányítani. Erre látható példa az 5. ábrán. Itt a visszacsatolások az alábbiak:
- A melegvíz-tároló fűtése a puffertárolóból. A szabályozó összehasonlítja a melegvíz-tároló (TBF) és a puffertároló (TPF) felső részének hőmérsékletet, és ha a puffertároló hőmérséklete a megfelelő értékkel magasabb, akkor elindít egy szivattyút (PPS) ami a pufferről fűti a melegvíz-tárolót. Ezzel a visszacsatolással el lehet érni, hogy a puffertároló hőtartalmát kihasználva, a nyári félévben még tartósan borult időjárás esetén se kelljen beindítani a hagyományos hőtermelőt.
- Fűtési visszatérő hőmérséklet megemelése. A szabályozó összehasonlítja a fűtési visszatérő ág (TFV) és a puffertároló (TPF) felső részének hőmérsékletét, és ha a puffertároló hőmérséklete a megfelelő értékkel magasabb, akkor átvált egy motoros váltószelepet (UHR), ami a visszatérő vizelet a puffer alsó részébe vezeti, így a kazánba a puffertároló felső részének melegebb hőmérséklet vize kerül.
A mikroprocesszoros szabályozók általában alkalmasak két eltérő elhelyezkedésű kollektormezőt tartalmazó rendszer szabályozására is. Nem célszerű azonban erre törekedni. A napkollektorokat lehetőség szerint azonos dőlésszöggel és tájolással kell elhelyezni. Ha ez valami miatt mégis elkerülhetetlen, akkor a különböző elhelyezkedésű kollektor csoportokat hidraulikailag és szabályozástechnikailag is külön kell választani, és mindkét kollektormezőben egy-egy érzékelőt kell elhelyezni. Ez a rendszer bonyolultságának növekedéséhez vezet.
Általánosan elmondható, hogy a napkollektoros rendszerek megvalósításánál törekedni kell az egyszerűségre, az átláthatóságra. Minden egyes újabb szivattyú, keverő-, vagy váltószelep és szabályozó egyben újabb hibaforrást is jelent. Fontos, hogy a megrendelő is megértse a rendszer működését, mert csak így tudja felügyelni a helyes üzemelést, és saját maga elvégezni az időszakonként szükséges ellenőrzéseket.
Szerelési sorrend
Általános tapasztalat, hogy a napkollektoros rendszerek megvalósítását a kollektorok felszerelésével kezdik. A kollektorok már a szerkezetkész házra felkerülnek, a gépészeti szerelés pedig csak ezután kezdődik. A kollektorok sokszor hónapokig, esetleg az építkezés és a beköltözés elhúzódása miatt évekig várakoznak a tetőn – kitéve a tűző napsugárzásnak – amíg minden elkészül, és használatba veszik őket. A tartós üresjárati magas hőmérséklet pedig egy kollektornak sem használ. A helyes sorrend tehát az lenne, ha a kollektorokat utoljára, az építkezés befejezésekor szerelnék fel. Ha ettől a sorrendtől mégis el kell valami miatt térni, akkor célszerű a kollektorokat a használatbavétel idejéig letakarni.
Természetesen a fent leírtakon kívül még számtalan fontos dolog van, amire a kollektoros rendszerek megvalósításakor ügyelni kell. Ezek egyike sem olyan azonban, amit kellő odafigyeléssel és körültekintéssel ne lehetne betartani. Aki jó épületgépész szakember, az jó napkollektoros rendszert is tud készíteni. Az a beruházó, építtető pedig, aki hajlandó a környezet védelme érdekében a napkollektoros rendszerrel járó többletköltségeket fedezni, megérdemli, hogy cserébe egy jól működ, hosszú élettartamú berendezést kapjon.
A témához szorosan kapcsolódó webes tartalmak:
A vegyes tüzelésről általában, ide kattintva olvashat több információt!
Az automata tüzelésről általában, ide kattintva olvashat több információt!
A témához szorosan kapcsolódó webes tartalmak: