Amit a fagáz meghajtású autókról tudni érdemes
Elöljáróban csak annyit jegyzek meg, hogy ezt a technológiát Magyarországon a jelenlegi törvények mellett nem praktikus használni, mert félő hogy az első rendőr leveszi az autónk rendszámát, vagy lefoglalja a járművet a jövedéki és más adók kikerülésére való hivatkozással. Ezzel együtt a technológi működik, érdemes elolvasni a cikket:
Az 1920-as években egy német mérnöknek, bizonyos Georges Imbert-nek volt egy nagy ötlete. Rájött ugyanis arra, hogy gépkocsik hajtásánál a fagáz jó alternatívául szolgálna a benzinnel szemben. Igen ám, de az akkoriban használatos fagáz generátorok nem voltak alkalmasak arra, hogy azokat gépjárműre szereljék. Persze egy ilyen apró akadály nem jelenthet problémát egy mérnökember számára. Imbert hát fogta magát, és megtervezett egy olyan fagáz generátort, amit már viszonylag egyszerűen fel lehetett szerelni egy személyautóra. 1931-ben aztán meg is indult az Imbert-féle fagáz generátorok tömegtermelése.
A fagáz magas, legalább 7-800 Celsius-fokos hőmérsékleten, korlátozott mennyiségű oxigén felhasználása mellett lezajló tökéletlen égés mellett jön létre. A folyamat során az égés alapanyagául szolgáló fából (vagy egyéb biomasszából) különféle gázok szabadulnak fel, melyek közül számos éghető, így a keletkezett magas hőmérsékletű keverék a lehűtést és szűrést követően felhasználható a benzinüzemű motorokban
Az 1930-as évek végére Európai útjait már 9 ezernél is több, fagáz üzemre átalakított automobil rótta. Majd jött II. Világháború, és az azzal bekövetkező üzemanyag hiány, aminek következtében ugrásszerűen megnőtt az igény Imbert találmányára.
A háború ideje alatt, csak Németországban közel 500 ezer gépjárműre szereltek fagáz generátort. Nem csupán személyautókon, hanem traktorokon, buszokon, tehergépjárműveken és hajókon is alkalmazták a technológiát. Sőt a Wermacht még fagáz hajtotta tankokkal is kísérletezett, de aztán belátták, hogy a harctéren már elég körülményes lenne az alkalmazása.
Németország mellett azokban az időkben nagy népszerűségnek örvendtek a fagáz hajtotta járművek Svédországban, Franciaországban, Finnországban, s Dániában. Még kimondottan e célra szolgáló „üzemanyag töltő” állomások is létrejöttek, amelyeknél a sofőrök megfelelő méretűre felvágott tűzifát vásárolhattak a járműveikhez.
A világégés befejeződését, és az üzemanyag-ellátás normalizálódását követően aztán fokozatosan eltűntek Európa útjairól az ilyen járművek. Mire eljöttek az ötvenes évek, a fagáz hajtotta autók nagy részét visszaalakították benzinüzeművé vagy éppen leselejtezték őket. Így a fagáz, mint üzemanyag lassan feledésbe merült…
1957-ben a svéd kormány úgy vélte, hogy egy újabb háború esetén, még jól jöhet a fagáz. Így komoly kutatási programokat indítottak abból a célból, hogy a technológia hatékonyságát továbbfejlesszék, és olyan rendszert dolgozzanak ki, amely viszonylag könnyen installálható minél többféle gépjárműre. A projekt akkor vett igazán nagy lendületet, amikor abba a svéd Volvo is bekapcsolódott. A program ideje alatt számtalan, a konszern által gyártott személy- és tehergépjárműre, valamit traktorra szereltek fagáz generátort, és azokat több tízezer kilométeren át tesztelték eredményesen.
1986-ban úgy döntöttek Svédországban, hogy program során nyert kutatási eredményeket bárki számára elérhetővé teszik. Így ezekhez számos olyan ember férhetett hozzá, aki szeret barkácsolni, ugyanakkor rendkívül elégedetlen a benzinárakkal.
Ilyen ember a hollandiai Dutch John is. Ő nemrégiben Volvo 240-es típusú gépkocsijára szerelt fagáz generátort. Saját bevallása szerint átalakított autója így mintegy 120 kilométeres végsebességre és 100-110 utazósebességre képes. A Dutch által eddig megtett több ezer kilométer tapasztalatai szerint 100 kilométeren mintegy 30 kilogramm fát fogyaszt a Volvo, amelynek a hátuljára szerelt fagáz generátor jóvoltából, még olyan jó kis steampunk-feelingje is van.
Egy mázsa felaprított tűzifa mai áron olyan 2000-2500 Forint körül van. A 100 kilométernyi volvózásra elegendő 30 kilónyi „üzemanyag” tehát csupán 600-750 forintot kóstál. Összehasonlítva ezt napjaink lassan már 400 Forintot is túlszárnyaló benzinárával belátható, hogy a fa szinte ingyen van.
A fagáz generátor felszerelésének egyébként több módozata is van. Van, aki a kocsi hátuljára teszi azt, így több szabad rakodótért marad a csomagoknak, meg az „üzemanyagnak”, azaz annak a pár zsák fának, amit az ember magával visz egy-egy hosszabb útra. Vannak azonban más konstrukciók is, például az a megoldás, amikor a csomagtérbe kerül a fagáz generátor.
Egy másik verziónál a fagáz generátor, a pár zsáknyi „üzemanyag” társaságában egy utánfutón foglal helyet, és a megtermelt fagáz egy rugalmas csövön keresztül jut át a gépjárműhöz. (A steampunk-feeling azért itt is megvan.)
A legpraktikusabb megoldás talán az, amikor a fagázt előállító miskulancia egy furgon platóján kap helyet. Így rengeteg hely marad az üzemanyag számára is. A fagáz üzemű furgon hatótávolsága ezzel akár 1000 kilométerre is növelhető.
Persze mint minden, a hatótávolság is relatív. Különösen a fagáz hajtotta gépjárműveknél. Sokak szerint ugyanis a korlátlan hatótávolsághoz nem kell más, csak egy jó fejsze meg egy kézifűrész, és persze némi erdő útközben. Ekképpen sikerült három bohém svédnek még 2007-ben egy fagáz üzeműre átalakított Volvo 142-es típusú gépkocsival bejárni egész Svédországot, és megtenni mintegy 5420 kilométernyi utat.
Forrás:
http://gepnarancs.hu/2011/09/tankolj-fat/
Üzemanyag megtakarítás Petrolmag segítségével
Üzemanyag megtakarítás olajadalék segítségével
Bővebb információ a CNG technológiáról
Bővebb információ a fagáz technológiáról
Tudnivalók elektromos auto