A témához kapcsolódó webes tartalmak: 

Amit a faaprítékokról tudni érdemes

(származása, keletkezése)

Az  apríték leg hatékonyabb hasznosítása:

Komposzt kazán, faapríték hasznosítás hatékonyabban

 Más jellegű hasznosítás:

Amit a fenyőkéreg takarásról tudni érdemes

1. Származás, előállítás és felhasználás szempontjából sokféle apríték létezik, és ez igaz az energetikai célra készített aprítékokra is. Az alapanyag csaknem kizárólag az erdőgazdálkodásban és a fafeldolgozásban keletkező melléktermék.
Az erdőgazdálkodásban:

• az állománynevelésből származó teljesfa vagy farész,
• az egészségügyi termelésekből származó teljesfa,
• a fakitermelésből származó teljesfa, farész (fakorona), gallyazási hulladék, fatuskó,

A fafeldolgozásban:

• kérgezési hulladék (fakéreg),
• fűrészelési darabos hulladék,
• fafeldolgozási darabos hulladék,
• bontott faanyag

Céltermékként kell tekinteni a rövid vágásfordulójú energetikai ültetvények faanyagát, valamint a szabványos tűzifa helyett készített aprítékot.

A tárcsás aprítógépek a legelterjedtebbek, a dobtengelyes aprítógépek kialakítása a legváltozatosabb, a csigás aprítógépek csak a közelmúltban jelentek meg a műszaki fejlesztésben. Az alapmegoldásokat sokszor egymással kombinálva alkalmazzák.Az aprítási feladatok is nagyon változóak. Az aprítéktermelést először a fafeldolgozó üzemekben alkalmazták. Ennek magyarázata az, hogy az aprítandó anyag koncentrált termelési folyamatból származott, az alapanyag gyűjtése tehát többletköltséggel nem járt, a felhasználás lehetőségei is adottak voltak (lapgyártás, technológiai hő előállítása).

A fafeldolgozó üzemekben telepített (stabil) aprítógépeket alkalmaznak. Ez azt jelenti, hogy a gép gépalapra kerül, az aprítandó anyag gépre szállítását és a keletkezett apríték elszállítását ugyancsak telepített gépegységek végzik.

A traktorüzemű mobil aprítógépek kézi adagolás esetén 3-5 t/h tömegárammal, 1-2,5 t/h/fő termelékenységgel, 30-50 kWh/t energiafelhasználással, míg a traktorüzemű mobil aprítógépek manipulátoros adagolással 3-1 0 t/h tömegárammal, 2-7 t/h/fő termelékenységgel, 10-20 kWh/t energiafelhasználással dolgoznak.Az aprítógépeket célszerű - a faanyagot az aprítótérbe juttató - kényszer-behúzó szerkezettel is felszerelni.Az erdőgazdálkodás nagyobb méretű, hagyományos ipari célra nem alkalmas faanyagát is célszerű aprítani. Ilyen anyag lehet

• a fakorona,
• a kis értékú, főleg tűzifa előállítására alkalmas teljesfa.

A nagy méretek miatt itt elsősorban az áttelepíthető aprítógépek alkalmazhatók. Ezek manipulátoros kiszolgálással, 0,15-0,25 m2 garatmérettel, 100-300 kW meghajtó motorteljesítménnyel rendelkeznek. Kis (5-10 t/h), közepes (10-20 t/h)és nagy (20-50 t/h) áteresztésűek. Termelékenységük igen nagy. A fajlagos energiaigény lényegesen kisebb, mint a mobil aprítógépek esetében (4-10 kWh/t). A nagy aprítási intenzitás miatt jelentős feladat a közelítési anyagellátás ( a faanyag géphez közelítése).A hagyományos fakitermelés során a fafeldolgozási és ipari célra nem használható faanyag egy részét megsemmisítik (vágástéri hulladékok - gally - helyszíni elégetése). Az aprítéktermeléssel ez a fanyersanyag is hasznosítható.A gally aprítása nagy etetőberendezéssel, gallytömörítő és kényszerbehúzó szerkezettel felszerelt, 0,3-0,5 m2 garatméretű aprítógépekkel végezhető el. Viszonylag nagyméretű gépek alkalmasak csak a gally aprítására, ezért a gallyanyag jelentős koncentrálására van szükség.Kísérleteztek azzal, hogy a gallyat vágástakarítóval koncentrálják, de az elkerülhetetlen szennyeződés és a nagy gyűjtési energiaigény miatt ez még nem gazdaságos.A gallyaprítás jelenleg legjobb módszere az, amikor a fa fűrészipari hasznosításra alkalmas részét leválasztva a koronarészt aprítják fel. Az erre alkalmas aprítógép paraméterei megegyeznek a teljesfa-aprító gépével.A gally vagy a fakorona aprításakor a farészek igen eltérő szögben érkeznek az aprítószerszámhoz, ezért az aprítékban megnő a szabálytalan és hosszú frakcióelemek aránya. Tekintettel arra, hogy a hosszúaprítékrészek már az aprítógépben is (dobószállítás) műszakitechnológiai problémákat okoznak, és jelentős mértékben zavarhatják az anyagmozgató berendezések szabályszerű működését is, ezeket az aprítógépeket célszerű a forgórészre szerelt után aprítókkal ellátni, vagy az aprítékot rostálni kell. A legjobban bevált megoldás az, amikor az aprítógép aprítóterét lezáró lemez helyére rácslemezt szerelnek. Ezen a lemezen keresztül csak a megfelelő méretre aprított anyag távozik, a túlméretes farészek ismételten az aprítóba kerülnek.A fatuskó aprítása is lehetséges. Ez azért fontos, mert a föld feletti faanyag 15-25%-ának megfelelő mennyiségű dendromassza a tuskóban és a gyökérzetben van. A fatuskó a lassújárású marótengelyes gépekkel aprítható, 2-4 m2 garatmérettel, tuskólefogó mechanizmussal, etető manipulátorral és utánaprítóval vagy aprítékosztályozóval kiegészítve.Az ilyen aprítógép 200-400 kW teljesítményű motorral felszerelt, méreteiből következően áttelepíthető.Üzemeltetése nagymértékű faanyag-előközelítést és gépláncba szervezett aprítékelszállítást igényel.

Ültetvényben végzett aprítás. Az aprítás sajátos formája az ipari (energetikai) ültetvényekben, a faanyag levágásával egyidőben végzett aprítás. Az ilyen ültetvényeken a betakarítást és az aprítást egy menetben, ún. járvaaprítóval végzik. A betakarítandó állomány 3-4 éves, 1-1,2 m-es sortávú, a tőtáv 0,5-0,7 m. Egy-egy tőről a sarjaztatás eredményeként 3-6 hajtás nő fel 4-6 m magasságúra. A hajtások tőrésze 3-7 cm átmérőjű. A járvaaprító lehet átalakított mezőgazdasági kombájn, vagy speciális adapter, melyet traktorra szerelnek, és azzal hajtják meg. A gép a soron haladva folyamatosan végzi a tövek átvágását, a fák behúzását és aprítását. Az aprítékot hordozott konténerbe, vagy a járvaaprító mellett haladó szállítógépre gyűjtik.

2.2. A faapríték jellemzőiTüzelési szempontból a faapríték legfontosabb jellemzői:a) Nedvességtartalom, illetve fűtőértékBármennyire is hihetetlen, a fa fűtőértéke minimális mértékben (4-5%-on belül) függ a fafajtól, függ viszont, a nedvességtartalomtól (1. táblázat).

1. táblázat. A fa tényleges nevességtartalma és fűtőértéke

A fa tényleges nedvességtartalma és fűtőértéke. Mind a két jellemzőnél zavaró, hogy a köztudatban másként mért értékek is forgalomban vannak. A faiparban használják az ún. nettó nedvességtartalmat, amely a nedvességtartalomnak a szárazanyagra vonatkoztatott arányát adja meg (ezért elérheti, sőt meg is haladhatja a 1OO%-ot). A fűtőérték esetében felhasználói oldalon mindig a fent megadott ún. alsó fűtőértékkel kell számolni, mert ténylegesen ez az a hő, amit hasznosítani tudunk.b) A faapríték méreteA méret és az alkalmazható tüzelőberendezés típusa összefügg. Általános szabály, hogy az egyszerűbb, csigás-alátolás vagy csigás-betolás tüzelőberendezések homogén aprítékot igényelnek, amelyet vagy az aprítógépbe beépített rostával, vagy utólagos rostálással lehet elérni. A mérethez tartozik az egyes méretcsoportok részaránya, és ami a legfontosabb, a túlméretes darabok megjelenésének lehetősége és ezek aránya (9. ábra).9. ábra. Homogén energetikai apríték (50 mm)A 80-as években létesített faaprítéktüzelésű rendszereknél -az aprítékban megjelenő idegen anyagokon kívül -a nem egyenletes méretelosztás jelentette a legtöbb problémát, ui. a kisebb energiaigénnyel és egyszerűbb gépekkel előállítható aprítéknál a gép konstrukciójából eredően elkerülhetetlen a hosszabb fadarabok bekerülése.A megoldás kétféle lehet:-a kisebb, max. néhány száz KW-os kazánok rostált aprítékot igényelnek;-a nagyobb kazánoknál a tüzelőanyag behordó- és tüzelőrendszert tették alkalmassá durvább, inhomogén apríték szállítására, ill. eltüzelésére.c) A hamutartalom és az idegenanyag-tartalomA tiszta fa hamutartalma 1 % körüli, a kéreggel együtt aprított anyagé már 2-4%. Ezt az arányt csak a faanyaghoz keveredő kő, föld, homok stb. növelheti. Tüzelés szempontjából jól konstruált kazánoknál csak a nagyméretű idegen anyagok (kő, csákány, villa, döglött állat, tuskó, ágdarabok stb.) jelentenek problémát, ezek kiküszöbölése azonban igen nehéz, csak az aprítéktermelés és szállítás kultúrájának fejlődésével lehetséges.Fontos tudni, hogy a festékkel, műanyagbevonattal, impregnálószerekkel stb. kezelt faanyag már nem a biomassza kategóriába tartozik, az ilyen anyagok aprítékának tüzelése a "közönséges" aprítéktüzeléses kazánokban nem megengedett.A faaprítéktüzelésben előljáró országokban a tüzelési célú aprítékféleségeket szabványosították. Erre jó példa az osztrák ÖNORM M7133 szabvány, amely az aprítékokat elsősorban méret és nedvességtartalom szerint csoportosítja, de megadja a halmazsűrűség (térfogatsúly) szerinti osztályozást, valamint a hamutartalommal, idegenanyag-tartalommal és a vizsgálatokkal kapcsolatos előírásokat is. A méretosztályok szerinti besorolást a 2. táblázat ismerteti.Magyarországon ilyen szabvány -bár készítésébe többször belekezdtek -nincs, így nem marad más, mint létesítés előtt gondosan megvizsgálni a lehetséges beszerzési forrásokat, és azoknak megfelelően megválasztani a tüzelőberendezést.Hazánkban még nem elfogadott, de előbb-utóbb azzá válik, hogy a faapríték árát annak fűtőértéke határozza meg.A faaprítékfélék kiválasztásáról és tulajdonságairól néhány megjegyzés:

• a kéregtüzelés sokak számára vonzó lehet a kéreg kedvező ára miatt, azonban csak nagy berendezéssel (1 MW felett), a tüzelőanyag pontos ismeretében és a létesítésben jártas szakemberek bevonásával szabad belekezdeni. Ugyanez a tanács vonatkozik specális (pl. furnérapríték) esetére is.

A témához kapcsolódó webes tartalmak: 

Faapríték megrenelés, árak , Béraprítás

Fabrikett típusok és árak , Fabrikett / Biobrikett ,

Az aprítéktüzelés jelenlegi és várható jövőbeli alkalmazási területei:

• fafeldolgozó üzemek,
• mezőgazdasági üzemek,
• intézmények, településközpontok,
• távhőszolgáltatás.

Csoportonként áttekintve az alkalmazás szempontjai, lehetőségei, hasznossága így összegezhető:

3.1 Fafeldolgozó üzemekA fahulladékok és a faapríték egy része helyben keletkezik, természetes, hogy a felhasználás helyben a legelőnyösebb.A faapríték bizonyos határok között jól társítható az egyéb üzemi hulladékokkal (fűrészpor, kéreg, forgács, eselékek stb.) A helyes gyakorlat az, ha az ilyen üzemek -nagyságuktól és technikai lehetőségeiktől függően -a gyengébb minőségű, nehezebben eladható hulladékféléket használják fel, és az értékes faaprítékot csak kiegészítésül tüzelik.Ez az elv jól alkalmazható a közepes és nagyobb fűrészüzemeknél pl. így:

• alap "energiahordozó": kéreg, háncs, fűrészpor;
• kiegészítő: apríték és/vagy darabos hulladék.

A továbbfeldolgozó faiparban (épületasztalos-ipar, bútoripar) a legtöbb esetben saját fahulladékkal tüzelnek, ennek kiegészítésére a legalkalmasabb a saját készítésű vagy beszállított apríték.

3.2 MezőgazdaságiüzemekNagyfelhasználók jelenleg is sokféle fát égetnek el igen sokféle tüzelőberendezésben. A korszerű faaprítéktüzelés összeköthető a saját erdejű aprítéktermeléssel, és esetenként az energia célú faanyagtermeléssel. Mind az aprítógépek, mind a szállító járművek általában több vállalkozás (pl. üvegházak) ellátására képesek, így az egy területen gazdálkodók közösen is üzemeltethetnek egy aprítékellátó rendszert.Tipikus fogyasztók:

• üvegház-, fóliasátor rendszerek;
• állattartó telepek;
• feldolgozó üzemek;
• műhelyek, irodaépületek stb.

Mindegyik csoportnál a beépítendő rendszernek más-más követelménynek kell megfelelnie, az azonban általánosan érvényes, hogy a mezőgazdasági termelés jövedelmezősége nem viseli el a drágább berendezéseket, így a tulajdonosok sok helyen különböző műszaki színvonalú, barkácsolt eszközökkel próbálják megoldani a feladatot. Az igazi megoldás a korszerű, jó minőségű berendezések és beépítésük központi támogatása. Ezt felismerve 1999. évtől az FVM a mezőgazdasági gépvásárláshoz hasonlóan ad támogatást az aprítógépek és a hőtermelő berendezések beszerzéséhez, egyelőre minőségi feltételek nélkül.

A mezőgazdasági üzemek speciális fogyasztói csoportjába tartoznak a terményszárítók. Az elmúlt 18 év több kísérlete bebizonyította, hogy ezeknél a berendezéseknél az alacsony (1200-1500 h/év) kihasználási óraszám miatt nehezen bizonyítható a biomassza -ezen belül az apríték -tüzelőrendszerek megtérülése. Ezért, noha ezek a legnagyobb teljesítményű fogyasztók, kevésbé ajánlhatók erre a hőellátási módra.

3.3.lntézmények, településközpontokIde tartoznak az alábbi fogyasztók:

• településközpontok, ahol az épületek rövid hőtávvezetékkel összeköthetők. Az ilyen központos hőellátás a később kialakuló falufűtésnek is magja lehet;
• olyan intézmények, amelyek fogyasztása önmagukban elegendő (60-100 kW felett). Iskolák, kollégiumok, szociális otthonok, szanatóriumok, kórházak, szállodák, hivatalok, illetve ezek együttesei.

A lényeg az, hogy a megtermelt hőt nem kell nagy távolságokra szállítani. Elsősorban azok a területek jöhetnek szóba, ahol nincs földgázhálózat, de előbb-utóbb a földgázárak, a támogatási rendszerek változásának és az egyéb előnyök felismerésének hatására ez a megoldás versenyképes lehet a földgázzal ellátott területen is.

A faapríték-tüzelés jövőbeli elterjedésének ez a legígéretesebb területe, ugyanis itt a legjobb a lehetőség arra, hogy a tulajdonos és az üzemeltető, különösen az önkormányzati szektorban, maga vegye kézbe a hőellátást az aprítéktermeléstől a felhasználásig. Ezáltal a munkahelyteremtő hatás és a pénznek a szűkebb régióban maradása egyaránt érvényesül. Ha mindez olyan szintű támogatással párosul, hogy a beruházóknak ne kerüljön többe, mint a földgázalapú beruházás, az összességében kisebb üzemeltetési költségek miatt vonzóvá válhat. A rendszer működőképességét osztrák példa bizonyítja, ahol az utóbbi 14 évben több száz ilyen projekt létesült és üzemel. Ez a terület tipikusan faapríték-tüzelésre való, ugyanis megvannak a megfelelő fogyasztói méretek, ugyanakkor a biotüzelőanyagok közül más (tűzifa, szalma, pellet) gazdaságossági, kényelmi, elhelyezési stb. okokból nem alkalmazható.

Hazánkban is működik néhány ilyen rendszer (1. 4. fejezet), ezek bizonyítják, hogy egy kárház vagy szanatórium ellátása is tisztán, rendezetten, esztétikusan megoldható faapríték alapon.

3.4. TávhőszolgáltatásA távhőszektor lehetne a faapríték egyik fő felhasználója, elsősorban a kisebb városok távhőellátó rendszereiben. Itt egyik oldalon megvan a hőpiac és a kiépített ellátó rendszer (távvezeték, hőközpontok, keringtetés stb.), másfelől a gazdaságos szállítási sugáron ,belül megoldható az aprítékellátás. Jelenleg két városban működik faapríték-bázisú távhőszolgáltatás:

• Tatán 12 MW beépített teljesítménnyel 1987 óta, amelyet 1995-ben bővítettek;
• Sárospatakon 2,5 MW teljesítménnyel 1986 óta. Az érdeklődés és az igény a sok előny

ellenére csekély ebben a szektorban, ugyanis az üzemeltetők nem szívesen térnek át a kényelmes földgázról más tüzelőanyagra. Mindemellett most vannak felfutóban a földgázalapú kogenerációs beruházások és mivel ezek mind energiapolitikai, gazdasági, környezetvédelmi szempontból hasznos és támogatandó projektek, elveszik a piac jelentős részét a megújuló energiaforrások elől, mert azok központi támogatottsága kevés ahhoz, hogy versenyképessé váljanak. Ennek a helyzetnek a feloldására a 3. táblázat szerinti ajánlást érdemes figyelembe venni.Szólni kell a háztartásokról mint fogyasztói körről. Az egyes lakásók, családi házak hőigénye kicsi ahhoz, hogy érdemes lenne aprítéktüzelést alkalmazni, ehelyett inkább a tűzifa, a brikett és a jól szabályozható pellettüzelés marad, illetve lesz az uralkodó. Jelenleg Magyarországon szokatlan a gondolat, de a 3.3. pontban ismertetett fogyasztók terjedésével várható, hogy a vezetékkel könnyen elérhető ingatlanok rákapcsolása előnyösen megoldható, és kialakulnak az ún. kistávolságú központos hőellátások apríték bázison. Úgyszintén, ha ezt valamilyen helyi gazdasági, vidék- vagy területfejlesztési érdek indokolja, érdemes gondolkodni házcsoportok, háztömbök központos hőellátásának létrehozásáról is.  3.5. A jelenlegi igényekA potenciális aprítéktermelők és szállítók, valamint a megcélzott felvevő piacok megkérdezéses vizsgálatának eredményei az előző fejezetben már megjelentek, összefoglalva a jelenlegi helyzetről megállapítható, hogy:

• az erdőműveléssel, fakitermeléssel foglalkozó szervezetek többsége kész arra, hogy megfelelő piaci feltételek mellett tartós aprítéktermelésre és szállításra berendezkedjen;
• az intézményi kör érdeklődik a felhasználás iránt, azonban általában kevés az információjuk a lehetőségekről;
• a távhőszolgáltatók érdeklődése elsősorban ott számottevő, ahol már korábban tudatosultak az elvárható előnyök, és a tényleges megvalósítást tervezik, a többiek nem foglalkoznak vele.

A témához kapcsolódó webes tartalmak: 

Faapríték megrenelés, árak , Béraprítás

Fabrikett típusok és árak , Fabrikett / Biobrikett ,

Az apríték égőkről: Amit tudni érdemes és árak

Amit a TV kazáncsaládról tudni érdemes

Amit az infra fűtőpanelekről tudni érdemes

Fűtési energia fogyasztás csökkenetés

Rendelhető napkollektor típusok

Amit a hőszivattyúkról tudni érdemes

A napelemekről: Amit tudni érdemes

A szélturbinákról: Amit tudni érdemes